alkalmazott bölcsészet
Posted by razor | Filed under Agymenés
Nemrég jelent meg a Magyar Tudomány májusi száma, benne egy Veszélyes-e a tudományra a web 2.0? című cikk Koltay Tibortól. A cikk kiváló indítás volt a naphoz kávé helyett (© by Kelt). A web 2.0 fogalmán való vergődéssel, amivel a cikk indít, nem is nagyon foglalkoznék, 2010-ben a Listserv szoftverrel példálózni leginkább nevetséges.
Ami először igazán feltolta a vérnyomásom, az a CiteULike és a SlideShare (meg a többi hasonló) szolgáltatás kezelése.
Azért nem mondhatjuk, hogy az információk megosztása ezeknek az alkalmazásoknak a célja, mert a valódi cél kereskedelmi érdekek kiszolgálása.
Tehát ezek, és még sok más szolgáltatás is kizárólag a gonosz hirdetők méggonoszabb kereskedelmi érdekeinek kiszolgálására vannak, és a tudomány számára használhatatlanok, ráadásul később kiderül, hogy teljesen hiányzik a minőség és a kritikai hozzáállás is. Természetesen úgy is lehet kezelni a dolgot hogy a mocskos népbutító kapitalisták már megint csak a vérünket szívják, meg el akarják adni a szemetet, de talán ennél árnyaltabb megközelítési módok is léteznek, és ezek a különféle eszközök akár hasznosak is lehetnek, bármilyen nehéz is ezt felfogni.
Aztán következik némi habzás a nyílt hozzáférés témában, majd eljutunk a lényeghez, miszerint az interneten található tartalmak nagyrésze amatőr, sekélyes, mindenki csak a magánéletének kiteregetésével van elfoglalva és hasonló szánalmas sztereotípiák. A fórumozó/kommentelő ráadásul bizonyára izzad is meg büdös a lába. Majd jön a következő részlet:
A jóslat másik része, miszerint megszűnik a tudás előállításának lineáris, zárt jellege, már kérdéseket vet fel. A zárt rendszer ugyanis a minőségbiztosítás egyik záloga.
Na itt párolog el teljesen a cikk esetleges minimális hitelessége. Mikor volt a tudás előállítása lineáris és zárt? Már minimális mennyiségű tudománytörténeti ismerettel is látható, hogy a tudomány soha nem egy jól meghatározott, szép és egyértelmű úton haladt előre, hanem mindig rengeteg tényező befolyásolta, a kutató személyes kínjaitól kezdve a kulturális közegig. Az pedig, hogy a szerző szerint egy zárt rendszer lenne a minőség záloga, hihetetlen. Tehát a minőséget az biztosítja, ha nem látjuk át mi történik, és csak a kiválasztott kevesek szólhatnak hozzá a témához ott fent a toronyban. Még véletlenül sem az számít, ha jól definiált modellek és kísérletek segítségével megpróbálunk pontos adatokat gyűjteni, ezeket kielemezni, majd következtetéseket levonni, mégpedig átlátható és reprodukálható módon. Igen, ezt formális képzés nélkül is meg lehet tenni, akkor is ha valaki nem tartozik a klubba, és attól ez még tudomány lesz.
A kutatók viszonylag homogén hovatartozásával szemben az amatőrök a web sokfélesége és hajlékonysága folytán egyszerre nagyon sokféle közösséghez tartozhatnak, ami azt eredményezi, hogy nincs rögzült identitásuk.
A büdöslábú fórumozónak, aki a zárt rendszeren kívül van, ráadásul még identitása sincsen, csak flémel névtelenül, a kutató viszont kizárólag egy darab jól meghatározott közeghez tartozik, egy darab érdeklődési körrel, ahol bizonyára van ér-ték-rend, és még véletlenül sem olyan, mint a többi ember, akik meglepő módon általában többféle közösséghez is tartoznak és többféle érdeklődéssel rendelkeznek.
Ezeknek az eszközöknek egyszerűen nincs releváns érintkezésük a szakmai és tudományos kommunikációval.
Esetleg körül kéne nézni a ScienceBlogs, a Nature Network, a PLoS környékén, vetni egy pillantást a Twitter vagy a FriendFeed tudományos közösségeire, rákeresni a ScienceOnline 2010 konferencia anyagaira hülyeségek irkálása helyett.
Tags: fail, magyarország, tudomány, web 2.0
May 25th, 2010 at 19:27
Ez tényleg Magyar Tudomány fail :)
Egy idősebb kutató akarta figyelmeztetni a fiatal kollégákat. Egyébként Phd Dr habil. :D
Valószinüleg azt akarta mondani , hogy az internet tele van szeméttel, és vigyázzunk h mit olvasunk, csak éppen rossz példákat hozott fel.
Én inkább azt irtam volna le a cikkben , hogy minden kutató inkább menjen fel a netre és keresgéljen, mert annyi szemetet talál , hogy egy idő után kialakul benne egy nagyon jó kritikai érzék, ami még sokat segíthet a későbbiekben. (Itt főleg ilyen áltudományos , vagy nem megbízható forrásokról beszélek.)
Arról nem is beszélve , hogy mennyi hasznos dolgot is talál.
May 25th, 2010 at 21:17
raz0r! Tessék visszabújni az elefántcsonttoronyba és addig nem jöhetsz elő, amíg nem választottál egy-et-len érdeklődési kört! ;)
May 25th, 2010 at 22:56
az a vicc az egészben, és egyben tökéletesen jól is jellemzi a jelenséget h nem kommentelhetsz hozzá, így valószínűleg sose tudja meg h reagáltál az írására;) zárt, lineáris.
May 26th, 2010 at 11:25
[...] Bipounk kommentárja kapcsán olvastam el PhD Dr. habil. Koltay Tibor “Veszélyes-e a tudományra a [...]
May 26th, 2010 at 18:35
A hivatkozott bölcsész pár gondolata vitatható, de a szomorú az, hogy az internet tartalmának egy részével szemben megfogalmazott kritikája helytálló, és erre a te posztod sajnos remek példa.
Ha valaki támadja az imádott webkettőt, azt rögtön rugdosni kell meg nekiállni bölcsészezni, ugye? Elolvasni, hovatovább értelmezni, amit ír, vszleg randa bűn lenne, te legalábbis nem tetted meg.
Csak egy példa: “2010-ben a Listserv szoftverrel példálózni leginkább nevetséges.”
A nevetséges inkább azt gondolni, hogy azért, mert TE nem használod, a tudományos világ sem használja.
Egy másik példa, akkora marhaság, hogy nem tudom kihagyni: “Természetesen úgy is lehet kezelni a dolgot hogy a mocskos népbutító kapitalisták már megint csak a vérünket szívják, meg el akarják adni a szemetet, de talán ennél árnyaltabb megközelítési módok is léteznek, és ezek a különféle eszközök akár hasznosak is lehetnek, bármilyen nehéz is ezt felfogni.”
Ezt könnyű felfogni, és amit a szerző írt, azt is, fájdalmas viszont látni, hogy neked nem sikerült. Fussunk neki még egyszer: a szerző nem azt írja, hogy ezek az eszközök nem lehetnek hasznosak, hanem hogy a létrehozójuknak nem célja (!) a minőségi tartalom előállítása. (Segítek értelmezni: az, hogy nem célja, nem jelenti azt, hogy ellene dolgozik, de nincs ilyen célja. Teccikérteni?) Szerinted amúgy a Pepsi célja a szomjas emberek részére minőségi frissítő italok biztosítása, vagy a profit? Mocskoskapitalistázik az, aki azt állítja, hogy a profit?
A legszebb, és a posztoló alkalmatlanságát legjobban illusztráló momentum is ez, hogy tudniillik – a posztban végigívelő momentumként – a posztoló a webkettő számos, jogos és jogtalan kritikáját a szerző nyakába varrja, függetlenül attól, hogy azzal az írás foglalkozott-e vagy sem. Hol is van hivatozás a hirdetők gonoszságára? Hol a kapitalizmuskritika? Hol a hivatkozás a magánélet kiteregetésére? Hol a hivatkozás a büdöslábú fórumozóra?
A poszt maximum arra jó, hogy felmérhessük, hogy a posztolóba mennyi gyűlölet szorult — érdemi vitára a kognitív deficit miatt sajnos alkalmatlan.
June 4th, 2010 at 10:51
[...] “Alkalmazott bölcsészet” @ Biopunk [...]